Hüvelyfertőzések

A hüvelyfertőzések gyakori nőgyógyászati problémák, amelyek többféle kórokozó miatt alakulhatnak ki és számos tünetet okozhatnak. A statisztikák szerint a nők 75 százaléka élete során legalább egyszer átesik valamilyen hüvelyfertőzésen.

Hüvelyi gombafertőzés (Vulvovaginalis candidiasis)

A gombafertőzés az egyik leggyakoribb hüvelyi fertőzés, amelyet leggyakrabban a Candida albicans nevű élesztőgomba faj. Ezek a nők 20-30 százalékában megtalálhatóak a hüvelyflórában kis csíraszámban, tünetmentesen. Azonban amikor a flóra egyensúlya megbomlik – például antibiotikumok szedése, cukorbetegség vagy terhesség miatt –, túlzottan elszaporodhatnak, ami fertőzéshez vezet.

A vulvovaginalis candidiasis jellemző tünetei közé tartozik a viszketés, égő érzés, bőséges, sűrű, fehér váladék, amely túrószerű lehet, illetve fájdalom vagy kellemetlen érzés szexuális együttlét és vizeletürítés során. A hüvely és a szeméremtest kipirosodása is gyakori. A tünetek nem mindig kifejezettek, sokszor minimális tünetet produkál a fertőzés.

A nők akár 75 százaléka élete során legalább egyszer átesik gombás hüvelyfertőzésen, és közülük körülbelül 40-45 százalékuk tapasztal ismételt fertőzést. Visszatérő hüvelyi candidiasis, amely évente legalább négyszer vagy többször jelentkezik, a nők körülbelül 5-8 százalékát érinti. (ACOG, 2016).

A diagnózis felállítása általában a tünetek és a látott klinikai kép alapján történik, de megerősíthető a hüvelyváladék mikroszkópos vizsgálatával vagy tenyésztésével. Ekkor a gomba kimutatása egyértelműen diagnosztizálja a fertőzést.

A kezelés általában helyi gombaellenes krémekkel vagy hüvelyi kúpokkal történik, azonban van lehetőség akár súlyosabb vagy visszatérő esetekben szájon át szedhető antifungális szereket is alkalmazni. A kezelés hossza és típusa a fertőzés súlyosságától függ. Az ACOG és az RCOG irányelvei kimondják, hogy férfi partnerek kezelése általában nem szükséges a női partner Candida fertőzése esetén, ha a férfiak tünetmentesek

Bakteriális vaginosis (BV)

A bakteriális vaginózist a hüvelyflóra egyensúlyának felborulása okozza, a normál esetben domináns tejsavbaktériumok (Lactobacillusok) száma lecsökken és helyüket olyan anaerob baktériumok veszik át, amelyek normálisan csupán kis mennyiségben vannak jelen. A fertőzést okozó leggyakoribb baktériumok a Gardnerella vaginalis, Atopobium vaginae, Prevotella fajok stb.

A bakterialis vaginosis legjellemzőbb tünete a bőséges, híg, szürkés-fehér hüvelyváladék, amelynek kellemetlen, halra emlékeztető szaga lehet, különösen a menstruáció és a szexuális együttlét után. Ekkor az átmenetileg fokozott hüvelyi pH változás tovább erősíti a baktériumok illatanyagkibocsátását. Gyakran a váladék megjelenik a szeméremrésben is. A viszketés és égő érzés kevésbé jellemző.

A BV a leggyakoribb hüvelyi fertőzés a fogamzóképes korú nők körében, előfordulási gyakorisága 20-30 százalék közé tehető (CDC, 2022). A fertőzés gyakran tünetmentes marad, így sokszor nem is kerül diagnosztizálásra.

A diagnózis a klinikai tünetek és a hüvelyváladék vizsgálatán alapul. Leggyakrabban az ún. Amsel-kritériumok alapján diagnosztizálható a fertőzés, amely négy fő tényezőt vizsgál: bőséges szürkés-fehér váladék, 4.5 feletti pH-érték, clue sejtek jelenléte a mikroszkópos kenetben, és a kellemetlen szag (ami kálium-hidroxid hozzáadásával tovább erősödik). A négy tényezőből három fennállása diagnosztikus értékkel bír.

A bakteriális vaginosist antibiotikumokkal szükséges kezelni, általában metronidazollal vagy klindamicinnel, szájon át vagy helyileg. A férfipartner kezelése nem szükséges. A CDC és más szakmai szervezetek, például a WHO irányelvei alapján a BV nem minősül klasszikus szexuális úton terjedő fertőzésnek, és nincs bizonyíték arra, hogy a férfi partnerek kezelése csökkentené a nőknél a visszatérő fertőzések kockázatát.

Trichomoniasis

A trichomoniasis az egyik leggyakrabban előforduló szexuális úton terjedő fertőzés, amelyet a Trichomonas vaginalis nevű egysejtű parazita okoz. Férfiakat és nőket egyaránt megfertőzhet, ami gyakran tünetmentesen vagy tünetszegényen zajlik.

A trichomoniasis tünetei közé tartozik a zöldes-sárgás, habos hüvelyváladék, amely gyakran kellemetlen szagú, valamint viszketés, égő érzés, fájdalom vizeletürítés során és a hüvely vagy a szeméremtest irritációja.

Világszerte az egyik leggyakoribb gyógyítható szexuális úton terjedő betegség, évente körülbelül 156 millió új esetet regisztrálnak (WHO, 2021). Fontosságát a potenciális szövődményei is hangsúlyozzák. A trichomonas fertőzés növeli a HIV-fertőzés kockázatát. A hüvely-és húgycsőgyulladás miatt a nemi szervek nyálkahártyája sérülékenyebbé válik, így fogékonyabb lesz HIV-fertőzésre. CDC adatok szerint a trichomoniasisban szenvedő nők körében 2-3-szor nagyobb a HIV-fertőzés esélye. A trichomoniasis terhesség alatt fokozza a koraszülés kockázatát (17 százalékkal nagyobb valószínűség – CDC). Kezeletlen trichomoniasis esetén nő a kismedencei gyulladásos betegség (PID) kialakulásának kockázata. Bár a PID leggyakrabban Chlamydia vagy Gonorrhea fertőzések következménye, a trichomoniasis is hozzájárulhat.

A diagnózis a hüvelyváladék mikroszkópos vizsgálatával, vagy modern diagnosztikai módszerekkel, például PCR-tesztekkel történik, amelyek nagy érzékenységgel kimutatják a parazita jelenlétét.

A trichomoniasis kezelésére a metronidazol vagy tinidazol a leggyakrabban alkalmazott antibiotikum. A kezelés során a partnert is kezelni kell, hogy elkerülhető legyen a visszafertőződés.

Aerob vaginitis (AV)

Az aerob vaginitis egy kevésbé ismert, de egyre jobban diagnosztizált hüvelyfertőzés, amelyet aerob baktériumok, például Escherichia coli, Enterococcus faecalis, Staphylococcus aureus, B csoportú Streptococcus okoznak. Az AV bizonyos esetekben súlyos hüvelyi gyulladással és a nyálkahártya elvékonyodásával járhat.

Az aerob vaginitis tünetei közé tartozik a hüvelyváladék megváltozása, amely sárgás-zöldes színű lehet, fájdalom a szexuális együttlét során, valamint égő és viszkető érzés. A váladék mennyisége kevesebb lehet, mint BV esetében, de kifejezettebb irritáció és gyulladás jelenhet meg.

Az aerob vaginitis ritkábban fordul elő, mint a bakteriális vaginosis vagy a gombás fertőzések, és gyakran a posztmenopauzális nőknél figyelhető meg, akiknél az ösztrogénhiány miatt a hüvely nyálkahártyája vékonyabbá válik, így sérülékenyebb a fertőzésekkel szemben (RCOG, 2017). Az aerob vaginitis prevalenciája viszonylag alacsony, de az esetek száma növekszik.

A diagnózis a hüvelyváladék mikroszkópos vizsgálatával történik, ahol aerob baktériumok és fehérvérsejtek jelenléte mutatható ki.

Kezelése általában szájon át szedhető antibiotikumokkal történik, amelyek hatásosak az aerob baktériumok ellen. A kezelés kiegészíthető probiotikumokkal és helyi gyulladáscsökkentőkkel, amelyek segítenek helyreállítani a hüvelyflóra egyensúlyát és csökkentik a hüvelyi irritációt.

Összefoglalás

A hüvelyfertőzések diagnosztizálása és kezelése elengedhetetlen a női egészség megőrzéséhez. A megfelelő higiénia, az egészséges életmód és a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatok mind hozzájárulhatnak a fertőzések megelőzéséhez és időben történő felismeréséhez. Kiemelet jelentőséggel bír a pontos diagnózis felállítása, valamint a megfelelő kezelés kiválasztása, hogy elkerülhetőek legyenek a krónikus fertőzések és a súlyosabb szövődmények.

Rövidítések

CDC: Centers for Disease Control and Prevention
WHO: World Health Organization
ACOG: American College of Obstetricians and Gynecologists
RCOG: Royal College of Obstetricians and Gynaecologists