A medencefenék gyengesége

A medencefenék jelentősége az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap a nőgyógyászatban. A kismedence izmai, szalagjai és kötőszövetes állománya egy összetett statikai rendszert alkotnak, mely fő feladata a húgyhólyag, a méh, a hüvely és a végbél megtámasztása. Amennyiben ez a rendszer valamilyen oknál fogva sérül, számos kellemetlen probléma alakulhat ki, úgymint vizelettartási zavar, süllyedéses betegségek, szexuális zavarok és fájdalmi panaszok.

A medencefenék gyengeségével összefüggő állapotok

A medencefenék legfontosabb feladata, hogy a belső kismedencei szervek működését támogassa. Amennyiben nem megfelelően működik, számos tünet jelentkezhet, melyek sokszor eltérő mértékben és többféle kombinációban is előfordulhatnak.

Stressz inkontinencia (vizelettartási zavar): Erősebb, későbbiekben már gyengébb fizikai stimulusok (köhögés, tüsszentés, megterhelő emelés) hatására kialakuló akaratlan, inger nélküli vizeletvesztés, mely lehet néhány csepp, de akár nagyobb mennyiség is.
Parancs inkontinencia (vizelettartási zavar): Hirtelen kialakuló, parancsoló jellegű intenzív vizelési inger, melyet nehéz, sokszor lehetetlen késleltetni.
Széklet- vagy szelek visszatartásának nehézsége
Kismedencei szervek süllyedése: A méh, a hólyag vagy a végbél részleges vagy teljes süllyedése. Sokszor társulnak vizelési-és székelési panaszokkal. Gyakran okoznak hüvelyi idegentestérzést, húzó fájdalmat.
Fájdalom: Az alhas, a keresztcsont, illetve a deréktáj környékén jelentkező fájdalmak.
Szexuális zavarok.

Hajlamosító tényezők

A legtöbb tanulmány szerint a nők jelentős része élete során legalább egy alkalommal tapasztal bizonyos fokú medencefenék-gyengeséget vagy inkontinenciát. A vizeletinkontinencia a felnőtt nők akár 25-30 százalékát is érintheti. A süllyedéses betegségek gyakorisága az életkor előrehaladásával emelkedik.

Terhesség és szülés: A medencefenék fokozott terhelésnek van kitéve a terhesség alatti súlynövekedés következtében. Hüvelyi szülés esetén a medencefenék izomzata és kötőszövetes állománya megnyúlhat, akár sérülhet is. Különösen nagy súlyú újszülött, elhúzódó kitolási szak vagy vákumextrakció esetén.
Életkor: Az életkor előrehaladásával a medencefenék izmok rugalmassága és tónusa csökken, a kollagéntartalom csökkenésével a kötőszöveti struktúrák gyengülnek.
Túlsúly: Nagyobb testsúly esetén a medencefenék a gravitáció következtében
statikailag nagyobb terhelésnek van kitéve.
Nehéz fizikai munka vagy nehéz sport: A gyakori emelés, nagy súlyokkal végzett edzés vagy intenzív sportok során a medencefenékre jutó nyomás szintén fokozott.
Hormonális változások: Menopauza után az alacsonyabb ösztrogénszint kedvezőtlen hatással van a kötőszövetek állapotára.

A diagnózisalkotás folyamata

A medencefenék gyengeségének diagnosztikája összetett, több lépésből áll. Nőgyógyászati vizsgálat mellett sokszor szükség van urológiai kivizsgálásra és gyógytornász bevonására is.

Személyes kórtörténet: Rendkívül fontos a panaszok pontos tisztázása. Minden információ (jelleg, gyakoriság) lényeges lehet.
Fizikális vizsgálat: Nőgyógyászati vizsgálat során megítélhetőek a süllyedéses betegségek, ezek pontosításához ultrahangvizsgálatra is szükség lehet.
Kérdőívek, naplók: Gyakran alkalmazunk vizelet- vagy székletürítési naplót. Ezek segítségével pontos képet kaphatunk a folyadékbevitelről, az inkontinencia jellegéről és súlyosságáról is.
Urológiai vizsgálatok: Szükség esetén urológiai kivizsgálásra is van lehetőség.

Kezelési lehetőségek

A medencefenék-gyengeség kezelésében elsőként a konzervatív módszerek választandóak, melyek hatékonyságát számos tanulmány igazolja.

Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni az életmódbeli változtatásokat. A testsúly csökkentése pozitív hatással van a medencefenékre. Fokozott rostbevitelre és folyadékbevitelre is szükség van, hisz ezáltal csökkenthető a székrekedésből eredő erőlködés. Érdemes intenzív súlyzós edzések helyett a medencefenékre kisebb hatással járó mozgásformákat választani.

A legalapvetőbb terápia a medencefenék izomzatának célzott tornája, melynek klasszikus formája a Kegel-gyakorlat. Ennek során a páciens tudatosan megfeszíti és elernyeszti a medencefenék izmait, mely hatására javulhat a vizelettartási képesség, csökkenthetőek a süllyedéses panaszok és javulhat a szexuális élet.

A torna hatékonyságát tovább növelhetik bizonyos kiegészítő technikák, úgymint a biofeedback és az elektrostimuláció. A biofeedback terápia során valós idejű visszajelzés kapható a torna hatékonyságáról a hüvelybe helyezett érzékelő révén, mely segíti a tanulás folyamatát. Az elektrostimuláció abban az esetben segíthet, amikor nehézségbe ütközik a különálló izomcsoportok akaratlagos megfeszítése.

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az otthoni medencefenékerősítő eszközök, melyekkel hatékony és kényelmes tornára van lehetőség. Változatos súlyú és kialakítású hüvelygolyók, továbbá elektrostimulációs és biofeedback funkcióval ellátott készülékek segítenek az optimális edzésterv kialakításában. A WHO ajánlásai kiemelik a biofeedback-alapú és hüvelysúlyzókkal végzett tréningek szerepét az enyhe vagy közepes inkontinencia kezelésében.

Súlyosabb esetekben olykor elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás, a legtöbb ajánlás azonban kiemeli, hogy legalább 3–6 hónapnyi konzervatív terápia javasolt, mielőtt a sebészi megoldás kerülne előtérbe.

Összefoglalás

A medencefenék izmainak, szalagjainak és kötőszövetes állományának gyengesége számos betegség és tünet hátterében állhat. Az izmok gyengesége rendkívül gyakori, mely különböző okokból kifolyólag létrejöhet. Amennyiben vizelettartási vagy széklettartási nehezítettség, hüvelyi idegentestérzés, alhasi fájdalom vagy szexuális funkciózavar jelentkezik, mindenképpen szükséges nőgyógyászati kivizsgálás. A kezelés első lépése életmódbeli változtatások betartása, illetve a medencefenék izmok tornája, melyben segítséget nyújthatnak az otthoni medencefenékerősítő eszközök. Műtéti beavatkozásra csak súlyosabb esetekben, a konzervatív terápia sikertelensége esetén van szükség.

Felhasznált irodalom

Cochrane Incontinence Group. (2019). Pelvic floor muscle training for urinary incontinence in women. Cochrane Database of Systematic Reviews.
World Health Organization. (2021). Urinary incontinence and pelvic organ prolapse: global guidelines. WHO Press.
American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG). (2020). Practice Bulletin No. 210: Urinary Incontinence in Women. Obstetrics & Gynecology, 135(3), e90–e109.