Összefoglaló a méhen kívüli terhességről

A méhen kívüli terhesség egy potenciálisan életveszéllyel járó szülészeti állapot, mely során a megtermékenyített petesejt a méh üregén kívül ágyazódik be, leggyakrabban a petevezetőbe. Mivel a méh üregén kívül minden egyéb szerv hosszútávon alkalmatlan a terhesség kihordására, ez az állapot jelentős vérzéssel, komoly veszélyhelyzettel járhat. Az egészségügyi kockázat mellett rendkívül nagy érzelmi megterhelést jelenthet a várandós számára a sikertelen, de veszélyes terhesség ténye.

Előfordulás

Az előfordulási gyakoriság nagy tanulmányok alapján 2-3 százalék körül változik, vagyis minden 100 terhességből 2-3 nem megfelelő helyen ágyazódik be. Ezen terhességek körülbelül 95 százaléka a petevezetőket érinti. A petevezetőkön belül is megkülönböztetünk ampulláris, isthmikus és fimbrialis terhességeket, közülük az ampulláris a leggyakoribb, mely a petevezető középső részét jelenti. A petevezetőterhességek nagyobb gyakoriságának oka, hogy maga a megtermékenyülés, vagyis az ivarsejtek találkozása ezen a helyen történik. Ritkábban létrejöhet beágyazódás, vagyis terhesség a petefészkekben, a méhnyakban, a méh falában mélyen, vagy akár a hasüregben is. Ezen terhességek diagnosztikája rendkívül nehéz lehet.

Tünetek

A méhen kívüli terhességek tünettana rendkívül változatos. Elsőként említendő a vérzéskimaradás, vagyis a menstruációs ciklus késedelme. A terhesség következtében kialakuló hormonális változások miatt a klasszikus koraterhességi tünetek is tapasztalhatóak lehetnek. A mai modern ultrahangdiagnosztika lehetővé teszi, hogy a nem megfelelő helyen történő beágyazódást már igen korai terhességi korban is felfedezzük, azonban ennek számos limitációja lehet. Amennyiben a terhesség kapcsán nem kívánt esemény (pl. petevezetőrepedés) történik, számos panasz fordulhat elő. Többek között hirtelen fellépő, heves alhasi fájdalom, hüvelyi vérzés, kifejezett rosszullét. Fontos megemlíteni, hogy a tünetek nem mindig egyértelműek, és időnként akár tünetmentes esetek is előfordulnak, ami tovább nehezítheti a korai felismerést.

Diagnosztika

A kórállapot diagnosztikájában a hüvelyi ultrahangvizsgálatnak kiemelt szerepe van. Lehetővé teszi a méhüreg, a méhfalak, a petefészkek és környező struktúrák részletes vizsgálatát, így ideális esetben korai stádiumban felismerhetővé válik a terhesség helytelen beágyazódása. A korai diagnosztika rendkívül fontos a kórállapot esetleges szövődményeinek, többek között a petevezetőrepedésnek, erős hasi vérzésnek a megelőzésében.

Amennyiben a terhesség még túlságosan korai stádiumban van, sajnos sok esetben az ultrahangvizsgálat nem ad pontos eredményt. További segítséget nyújt a vérben mért B-HCG szint ismerete, illetve ennek időbeli változása. Amennyiben progeszteronszintet is meghatározunk, megfelelő algoritmusok segítségével egy statisztikai rizikóbecslést kaphatunk a terhesség lokalizációját illetően.
Méhen kívüli terhesség esetén elengedhetetlen a fokozott megfigyelés, a rendszeresen kivitelezett kontroll ultrahangvizsgálatok és vérvizsgálatok. Manapság a non-invazív diagnosztika fejlődésével egyre inkább elkerülhetővé válik a diagnosztikus hastükrözés (laparoszkópia) alkalmazása a terhesség pontos helyének felderítésében.

A modern diagnosztikai protokollok célja, hogy a lehető leghamarabb felismerhetővé váljon a méhen kívüli terhesség, ezzel minimalizálva a komplikációk kockázatát, így biztosítva a női egészség megőrzését.

Terápia

A méhen kívüli terhesség kezelése meghatározott protokollok alapján történik és számos tényezőtől függ, többek között a terhesség lokalizációjától, a beteg általános állapotától, a vérből mért B-HCG szinttől.

Amennyiben a diagnózisalkotás korai stádiumban történik, és a várandós stabil állapotban van, a várakozó álláspont is elfogadható, de a konzervatív gyógyszeres kezelés (metotrexát alkalmazása) lehet az elsődleges terápiás választás. A metotrexát egy citotoxikus gyógyszer, amely a gyorsan osztódó sejtekre fejti ki hatását, ezáltal megszünteti a méhen kívüli terhességet. Alkalmazása meghatározott, szigorú protokollok alapján történik, rendszeres utánkövetéssel, egészen addig, ameddig a vérből kimutathatatlanná válik a terhességgel összefüggő B-HCG. Amennyiben szükséges, a metotrexát injekció ismételt alkalmazására is van lehetőség.

Amennyiben a terápiás algoritmusok alapján sebészeti beavatkozásra van szükség, elsőként a laparoszkópia (hastükrözés) választandó. Amennyiben ez nem elérhető, vagy a páciens súlyos rossz állapota nem teszi lehetővé a kivitelezését, hasmegnyitással járó (laparotomia) műtét indokolt.
A laparoszkópos beavatkozás minimálisan invazív eljárásként lehetővé teszi a terhességi szövet eltávolítását, miközben a páciens felépülése gyorsabb és kevésbé fájdalmas a hagyományos nyitott műtéti technikákhoz képest. A műtét során a cél az ektópiás terhesség eltávolítása. A leggyakoribb petevezetőterhesség esetén lehetőség van a petevezető részleges vagy teljes eltávolítására, de mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben részleges eltávolítás történik, a petevezető csonkokat összekötő varratsor jelentősen fokozhatja az ismételt méhen kívüli terhesség rizikóját.

A kezelés során nemcsak a fizikai problémák megoldása a cél, hanem a pszichológiai támogatás is elengedhetetlen, hiszen a méhen kívüli terhesség diagnózisa és a vele járó beavatkozások komoly érzelmi megterheléssel járnak. Cél, hogy a páciensek az orvosi ellátást követően hosszútávon is megfelelő támogatást kapjanak, így csökken a depresszió, a szorongás és más pszichés problémák kialakulásának esélye.

Összefoglalás

A méhen kívüli terhességek előfordulása az összes terhességre vonatkoztatva 2-3 százalék körüli. Az általa okozott, potenciálisan életveszélyes szövődmények elkerülése érdekében rendkívül fontos a korai diagnózisalkotás, mely olykor rendkívül nehéz lehet. A hüvelyi ultrahangvizsgálatoknak és a vérvizsgálatoknak kiemelt szerepe van ebben. A kezelés meghatározott, szigorú protokollok alapján történik, mely magában foglalja a várakozást, a gyógyszeres kezelést, a műtéti beavatkozást és a rendszeres utánkövetést is. Az orvosi beavatkozások mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a páciensek pszichés támogatására is.

Irodalomjegyzék

American College of Obstetricians and Gynecologists. (2018). Practice Bulletin No. 191: Tubal ectopic pregnancy. Obstetrics & Gynecology.
Royal College of Obstetricians and Gynaecologists. (2016). Ectopic Pregnancy: Diagnosis and Management. London, United Kingdom: RCOG.
World Health Organization. (2016). WHO recommendations on the management of ectopic pregnancy. Geneva, Switzerland: WHO.
International Society of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology. (2013). Guidelines for the performance of ultrasound in early pregnancy. Ultrasound in Obstetrics & Gynecology.